Általános jellemzők és morfológia
A diófélék (Juglandaceae) egy család, amely lombhullató fákat foglal magában. Főként az északi félteke mérsékelt övi és szubtrópusi régióiban elterjedtek. Jellemzőjük a szórt állású, páratlanul szárnyasan összetett levelek és az egynemű virágok (a növények egylakiak). A hím virágok hosszú, lelógó barkákban nyílnak, és redukált virágtakaróval és sok porzóval rendelkeznek. A női virágok rövid fürtökben vagy magányosan nyílnak, és alsó állású magházuk van, amelyet fellevelek vesznek körül. A termés áltermés, amely egy húsos vagy száraz külső burkot (a fellevelekből) és egy kemény héjú diót tartalmaz (a maghéjból). Ide tartozik a dió (Juglans regia), a fekete dió (Juglans nigra) és a hikoridió (Carya).
Élőhely és elterjedés
A diófélék különböző erdőtípusokban és vízpartokon fordulnak elő. Sok fajukat termesztenek ehető termésükért és faanyagukért.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal (dió) és vegetatívan gyökérsarjakkal. Virágaik szélbeporzásúak. A termések terjedését a víz vagy az állatok (mókusok) segíthetik.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A dióféléknek jelentős gazdasági jelentőségük van, mivel a dió és a hikoridió értékes ehető termések. A dió- és hikorifa értékes faanyagot szolgáltat. Ökológiai szempontból a termések fontos táplálékforrást jelentenek számos állatfaj számára.
