Általános jellemzők és morfológia
Az estikefélék (Nyctaginaceae) egy család, amely lágyszárú növényeket, cserjéket és fákat foglal magában, főként a trópusi és szubtrópusi régiókban elterjedtek. Jellemzőjük az átellenes vagy szórt állású, egyszerű, ép szélű levelek és a virágzatot körülvevő, gyakran feltűnő színű fellevelek (brakteák), amelyek sziromszerű megjelenést kölcsönöznek a virágzatnak. A valódi sziromlevelek hiányoznak vagy redukálódtak, a csészelevelek cső alakúak és a termésen is megmaradhatnak. A porzók száma általában a csészelevelek számával megegyezik vagy annál több. A termő felső állású magházból fejlődik, és egyetlen magot tartalmazó, húsos vagy száraz antokarpiumot (a termésfal és a megkeményedett csészelevél összenövéséből kialakuló struktúrát) hoz. Ide tartozik a csodatölcsér (Mirabilis jalapa) és a buganvillea (Bougainvillea, bár ezt ma már gyakran a Nyctaginaceae családba sorolják).
Élőhely és elterjedés
Az estikefélék a trópusi és szubtrópusi régiókban a legelterjedtebbek, de néhány fajuk a mérsékelt övben is előfordul. Különböző élőhelyeken fordulnak elő, beleértve az erdőket, bozótosokat és száraz területeket.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan dugványokkal. Virágaik rovarok vagy éjszakai lepkék porozzák be őket. A termések terjedését a madarak segíthetik, amelyek elfogyasztják a húsos antokarpiumokat.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
Számos estikefélét termesztenek dísznövényként látványos virágzatuk (valójában felleveleik) miatt (pl. csodatölcsér, buganvillea). Egyes fajok gyógyászati felhasználásuk is ismert. Ökológiai szempontból fontos táplálékforrást jelenthetnek a beporzóknak és a terméseket fogyasztó állatoknak.
