Általános jellemzők és morfológia
A fészkesvirágzatúak (Asteraceae vagy Compositae) a virágos növények legnagyobb családja. Kozmopolita elterjedésűek és rendkívül sokféle megjelenésűek, beleértve a lágyszárúakat, cserjéket és fákat. Jellemzőjük a speciális virágzat, a fészek, amely sok apró virágból (fészekvirágok) áll, amelyeket egy közös virágzati alapon (receptákulum) helyezkednek el, és amelyeket fellevelek (involucrum) vesznek körül. A fészekvirágok lehetnek csövesek (középen) vagy nyelvesek (a szélén), vagy mindkét típus előfordulhat egy fészekben. A virágok általában öttagúak, a sziromlevelek összenőttek. A porzók száma öt, a portokok összenőttek, a bibeszálon keresztül nyílnak. A termő alsó állású magházból fejlődik, és egyetlen magot tartalmazó kaszattermést hoz, amely gyakran repítőszőrökkel (pappus) rendelkezik a szél általi terjedés elősegítésére. Ide tartozik a napraforgó (Helianthus annuus), a százszorszép (Bellis perennis), a pitypang (Taraxacum officinale), az őszirózsa (Aster), a kamilla (Matricaria chamomilla) és a bogáncs (Cirsium).
Élőhely és elterjedés
A fészkesvirágzatúak a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordulnak, a trópusi esőerdőktől a sivatagokon át a magas hegyvidékekig és a sarkvidéki tundráig.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan rizómákkal vagy gyöktörzsekkel. Virágaik rovarbeporzásúak vagy szélbeporzásúak lehetnek. A kaszattermés repítőszőrei hatékony szél általi terjedést tesznek lehetővé.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
Számos fészkesvirágzatút termesztenek élelmiszerként (pl. napraforgóolaj, articsóka), dísznövényként (pl. őszirózsa, dália, krizantém) és gyógynövényként (pl. kamilla, árnika). Sok fajuk gyomnövényként jelenhet meg. Ökológiai szempontból rendkívül fontos táplálékforrást jelentenek a beporzóknak és a magvakat fogyasztó állatoknak.
