Általános jellemzők és morfológia
A hüvelyesek (Fabaceae vagy Leguminosae) a virágos növények harmadik legnagyobb családja, amely fákat, cserjéket, lágyszárú növényeket és kúszónövényeket foglal magában. Kozmopolita elterjedésűek. Jellemzőjük a szórt állású, gyakran összetett (szárnyasan vagy tenyeresen összetett) levelek, amelyek pálhalevelekkel rendelkeznek. Virágaik általában hímnősek, öttagúak és jellegzetes pillangós virágzatot alkotnak (egy nagy vitorla, két oldalsó evező és két összenőtt csónaklevél), bár egyes alcsaládokban a virágok lehetnek sugaras szimmetriájúak. A porzók száma tíz vagy kevesebb, a termő felső állású magházból fejlődik, és hüvelytermést hoz, amely egy vagy több magot tartalmaz. Sok fajuk gyökerein nitrogénmegkötő baktériumokkal (Rhizobium) él szimbiózisban. Ide tartozik a bab (Phaseolus), a borsó (Pisum sativum), a lencse (Lens culinaris), a szója (Glycine max), a lucerna (Medicago sativa), a lóhere (Trifolium) és az akác (Robinia pseudoacacia).
Élőhely és elterjedés
A hüvelyesek a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordulnak, a trópusi esőerdőktől a sivatagokon át a magas hegyvidékekig.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan gyökérsarjakkal vagy tősarjakkal. Virágaik rovarbeporzásúak. A hüvelytermések felnyílása vagy az állatok általi terjesztés segíti a magok terjedését.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A hüvelyeseknek óriási gazdasági jelentőségük van, mivel ide tartoznak a legfontosabb élelmiszernövények (bab, borsó, lencse, szója), takarmánynövények (lucerna, lóhere) és ipari növények. Számos fajukat zöldtrágyaként is használnak a talajjavításra a nitrogénmegkötő képességük miatt. Ökológiai szempontból fontos szerepet játszanak a nitrogénciklusban és táplálékot nyújtanak számos állatfaj számára.
