Általános jellemzők és morfológia
A sarkantyúvirágfélék (Tropaeolaceae) egy kis család, amely lágyszárú kúszónövényeket foglal magában. Elterjedésük Közép- és Dél-Amerikára korlátozódik. Jellemzőjük a szórt állású, pajzs alakú vagy tenyeresen karéjos levelek, amelyek hosszú levélnyélen ülnek. Virágaik feltűnőek, hímnősek, kétoldalian szimmetriásak, öttagúak. Öt szabadon álló csészelevelük van, amelyek közül az egyik hosszú sarkantyút alkot. Öt szabadon álló sziromlevelük van, amelyek gyakran karéjosak vagy rojtosak. Nyolc porzójuk van, a termő felső állású magházból fejlődik, és három egysejtű aszmagtermést hoz. A virágok magányosan vagy kevésvirágú cymes virágzatokban nyílnak. Ide tartozik a sarkantyúvirág (Tropaeolum).
Élőhely és elterjedés
A sarkantyúvirágfélék különböző élőhelyeken fordulnak elő, beleértve az erdőket, bozótosokat és hegyvidéki területeket. Sok fajukat dísznövényként termesztenek.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan gumókkal vagy szárdarabokkal. Virágaik rovarbeporzásúak, különösen a kolibrik is fontos beporzói lehetnek néhány fajnak. A termések szétesnek éréskor.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
Számos sarkantyúvirágfajt termesztenek dísznövényként élénk színű és különleges alakú virágaik miatt. A nagy sarkantyúvirág (Tropaeolum majus) levelei és virágai ehetőek, csípős ízűek, és salátákhoz használják. A magjait néha mustár helyettesítőként használják. Ökológiai szempontból a virágok fontos nektárforrást jelentenek a beporzók számára.
