Általános jellemzők és morfológia
A boglárkafélék (Ranunculaceae) egy nagy család, amely főként mérsékelt övi elterjedésű lágyszárú növényeket foglal magában, de néhány cserje és kúszónövény is tartozik ide (pl. iszalag, Clematis). Jellemzőjük a szórt vagy tőállású, gyakran szeldelt levelek és a változatos virágszerkezet. A lepellevelek száma általában öt (de lehet kevesebb vagy több is), gyakran sziromszerűek. A porzók és a termők száma sok. A termők felső állásúak, és aszmag-, tüsző- vagy bogyótermést hoznak. Ide tartozik a boglárka (Ranunculus), a szellőrózsa (Anemone), a hunyor (Helleborus), a sarkantyúvirág (Delphinium) és az iszalag (Clematis).
Élőhely és elterjedés
A boglárkafélék világszerte elterjedtek, de a legnagyobb fajgazdagság az északi félteke mérsékelt övi és hűvösebb régióiban található meg. Különböző élőhelyeken fordulnak elő, beleértve a réteket, erdőket, hegyvidéki területeket és vizes élőhelyeket.
Szaporodás és életciklus
A boglárkafélék virágai rovarbeporzásúak. A termések sokfélék, a magok terjedése is változatos (szél, víz, állatok). Sok fajuk mérgező alkaloidokat tartalmaz.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
Számos boglárkafélét termesztenek dísznövényként szép virágaik miatt (pl. iszalag, hunyor, sarkantyúvirág). Egyes fajok gyógynövényként is használatosak. Ökológiai szempontból fontos táplálékforrást jelenthetnek a beporzóknak.
