Általános jellemzők és morfológia
A mákfélék (Papaveraceae) egy család, amely főként mérsékelt övi elterjedésű lágyszárú növényeket foglal magában, de néhány cserje és fa is tartozik ide (pl. a kaliforniai mákfa, Dendromecon rigida). Jellemzőjük a szórt vagy tőállású, gyakran szeldelt levelek és a feltűnő, általában négy vagy hat sziromlevelet tartalmazó virágok. A porzók száma sok. A növények tejnedvet (latexet) tartalmazhatnak. A termő felső állású magházból fejlődik, és sokmagvú toktermést hoz, amely a csúcsán lévő pórusokon vagy repedéseken keresztül szórja ki a magokat. Ide tartozik a mák (Papaver), a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) és a füstike (Corydalis, amelyet néha a Fumariaceae családba sorolnak).
Élőhely és elterjedés
A mákfélék világszerte elterjedtek, de a legnagyobb fajgazdagság az északi félteke mérsékelt övi területein található meg. Különböző élőhelyeken fordulnak elő, beleértve a réteket, szántóföldeket, erdőket és sziklás lejtőket.
Szaporodás és életciklus
A mákfélék virágai rovarbeporzásúak vagy önbeporzásúak lehetnek. A magok aprók és gyakran szél vagy hangyák terjesztik őket.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A mákot (különösen a Papaver somniferum-ot) termesztik mákolajért és a mák alkaloidjaiért (pl. morfin, kodein). Számos fajukat dísznövényként ültetik szép virágaik miatt (pl. pipacsok). Egyes fajok gyomnövényként jelenhetnek meg. Ökológiai szempontból fontos táplálékforrást jelenthetnek a beporzóknak.
