Általános jellemzők és morfológia
A burgonyafélék (Solanaceae) egy nagy és gazdaságilag jelentős család, amely lágyszárú növényeket, cserjéket, fákat és kúszónövényeket foglal magában. Kozmopolita elterjedésűek, de a legnagyobb fajgazdagság a trópusi és szubtrópusi Amerikában található meg. Jellemzőjük a szórt állású, egyszerű vagy összetett levelek. Virágaik általában hímnősek, öttagúak (öt összenőtt sziromlevéllel, amelyek gyakran kerék, tölcsér vagy csillag alakúak) és öt porzóval, amelyek a sziromlevelek tövéhez nőnek hozzá. A termő felső állású magházból fejlődik, és bogyótermést vagy toktermést hoz, amely sok magot tartalmaz. Sok fajuk tartalmaz alkaloidokat, amelyek lehetnek mérgezőek vagy gyógyászati hatásúak. Ide tartozik a burgonya (Solanum tuberosum), a paradicsom (Solanum lycopersicum), a paprika (Capsicum annuum), a padlizsán (Solanum melongena), a dohány (Nicotiana tabacum), a petúnia (Petunia) és a maszlag (Datura stramonium).
Élőhely és elterjedés
A burgonyafélék a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordulnak, beleértve a szántóföldeket, erdőket, bozótosokat, sivatagokat és hegyvidéki területeket. Sok fajukat termesztik.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan gumókkal (burgonya), hajtásokkal vagy gyökérsarjakkal. Virágaik rovarbeporzásúak. A termések terjedését az állatok (bogyók) vagy a szél (toktermések) segíthetik.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A burgonyaféléknek óriási gazdasági jelentőségük van, mivel ide tartoznak a világ legfontosabb élelmiszernövényei (burgonya, paradicsom, paprika, padlizsán) és a dohány. Számos fajukat dísznövényként termesztenek (pl. petúnia, díszdohány). Egyes fajok gyógászati célokra (pl. maszlag) vagy mérgező növényként ismertek. Ökológiai szempontból a virágok fontos nektárforrást jelentenek a beporzók számára, a termések pedig táplálékot nyújtanak a vadon élő állatoknak.
