Általános jellemzők és morfológia
A csalánfélék (Urticaceae) egy család, amely főként lágyszárú növényeket foglal magában, de néhány cserje és fa is tartozik ide. Kozmopolita elterjedésűek. Jellemzőjük a szórt vagy átellenes állású, egyszerű levelek, amelyek gyakran szőrökkel rendelkeznek, amelyek lehetnek csalánszőrök (égő szőrök). Virágaik kicsik, egyneműek (a növények lehetnek egylakiak vagy kétlakiak) és sűrű fürtökben, bugákban vagy fejecskékben nyílnak. A hím virágoknak redukált virágtakarójuk és kevés porzójuk van. A női virágoknak felső állású magházuk van, gyakran redukált virágtakaróval. A termés egyetlen magot tartalmazó aszmagtermés, amelyet a megmaradó virágtakaró vesz körül. Ide tartozik a nagy csalán (Urtica dioica), a kis csalán (Urtica urens) és a falikóró (Parietaria officinalis).
Élőhely és elterjedés
A csalánfélék a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordulnak, beleértve a zavart területeket, erdőszéleket, vízpartokat és árnyékos helyeket.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan rizómákkal vagy tősarjakkal. Virágaik szélbeporzásúak. A termések terjedését a szél vagy az állatok segíthetik.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A csalánt táplálékként és gyógyászati célokra használnak. Egyes fajokat dísznövényként termesztenek. A csalán fontos táplálékforrás lehet bizonyos rovarlárvák számára. Ökológiai szempontból a virágok táplálékot nyújtanak a beporzóknak (bár a szélbeporzás gyakoribb), a magvak pedig a madaraknak.
