Általános jellemzők és morfológia
A fűzfafélék (Salicaceae) egy család, amely lombhullató fákat és cserjéket foglal magában. Kozmopolita elterjedésűek, de különösen gyakoriak a mérsékelt és hűvös régiókban, gyakran nedves élőhelyeken. Jellemzőjük a szórt állású, egyszerű levelek, amelyek gyakran fogazottak. Kétlakiak, azaz a porzós (hím) és a termős (női) virágok külön egyedeken fejlődnek. Virágaik redukáltak és barkákban nyílnak. A hím virágoknak általában 2-sok porzójuk van, a női virágoknak felső állású magházuk van bibével és nektármirigyekkel. A termés sok apró, bóbitás magot tartalmazó toktermés. Ide tartozik a fűz (Salix) és a nyárfa (Populus).
Élőhely és elterjedés
A fűzfafélék nedves élőhelyekhez kötődnek, megtalálhatóak folyók és tavak mentén, mocsarakban és ártéri erdőkben.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan dugványokkal vagy gyökérsarjakkal. Virágaik szél- vagy rovarbeporzásúak. A magok bóbitái segítik a szél általi terjedést. A víz is fontos szerepet játszik a terjedésben.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A fűzfákat faanyagukért, kosárfonásra és talajmegkötésre használják. A nyárfát faanyagáért és papírgyártásra termesztik. Számos fajukat dísznövényként is ültetik. A fűz kérge szalicint tartalmaz, amely az aszpirin alapanyaga. Ökológiai szempontból a barkák fontos kora tavaszi táplálékforrást jelentenek a beporzók számára, a fák pedig élőhelyet és táplálékot nyújtanak számos rovar- és madárfajnak. A vízparti fűz- és nyárfaállományok fontos szerepet játszanak a talajerózió megakadályozásában.
