Általános jellemzők és morfológia
Az ibolyafélék (Violaceae) egy család, amely főként lágyszárú növényeket foglal magában, de néhány cserje és fa is tartozik ide. Kozmopolita elterjedésűek. Jellemzőjük a szórt vagy tőállású, egyszerű levelek, amelyek gyakran pálhalevelekkel rendelkeznek. Virágaik általában hímnősek, kétoldalian szimmetriásak, öttagúak (öt szabadon álló sziromlevéllel, az alsó szirom gyakran sarkantyús) és öt porzóval, amelyek a bibéhez közel helyezkednek el. A termő felső állású magházból fejlődik, és toktermést hoz, amely három kopáccsal nyílik és sok magot tartalmaz. Sok fajuk kleisztogám virágokat is fejleszt, amelyek nem nyílnak ki és önmegtermékenyülnek. A virágok lehetnek magányosak vagy kevésvirágú cymes virágzatokban nyílhatnak. Ide tartozik az ibolya (Viola), beleértve a kerti árvácskát (Viola × wittrockiana) is.
Élőhely és elterjedés
Az ibolyafélék a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordulnak, beleértve az erdőket, réteket, sziklás lejtőket és hegyvidéki területeket.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan rizómákkal vagy stolonokkal. Virágaik rovarbeporzásúak. A toktermés felnyílása szórja szét a magokat, amelyeket hangyák is terjeszthetnek (myrmecochory). A kleisztogám virágok biztosítják a szaporodást kedvezőtlen körülmények között is.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
Számos ibolyafajt termesztenek dísznövényként illatos és színes virágaik miatt. Az ibolya virágait kandírozzák vagy salátákhoz használják. Egyes fajok gyógyászati felhasználásuk is ismert. Ökológiai szempontból a virágok fontos nektárforrást jelentenek a beporzók számára, a magok pedig táplálékot nyújtanak a hangyáknak és más kis állatoknak.
