Általános jellemzők és morfológia
A havrancsfélék (Gesneriaceae) egy nagy család, amely főként trópusi és szubtrópusi elterjedésű lágyszárú növényeket, cserjéket és epifitonokat foglal magában. Jellemzőjük az átellenes vagy örvös állású, egyszerű levelek, amelyek gyakran szőrösek. Virágaik általában feltűnőek, kétoldalian szimmetriásak, öttagúak (öt összenőtt sziromlevéllel, amelyek gyakran tölcsér, harang vagy ajakos formát öltenek) és két vagy négy porzóval. A termő felső állású magházból fejlődik, és toktermést vagy húsos bogyótermést hoz, amely sok apró magot tartalmaz. A virágok gyakran csoportos virágzatokban (fürtök, bugák, álernyők) nyílnak. Ide tartozik az afrikaiibolya (Saintpaulia), a gloxínia (Sinningia), a kolumnea (Columnea) és a streptokarpusz (Streptocarpus).
Élőhely és elterjedés
A havrancsfélék a trópusi és szubtrópusi régiókban a legelterjedtebbek, különösen az esőerdőkben, ahol sok fajuk epifitonként fák ágain él vagy sziklás, árnyékos helyeken fordul elő.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan levéldugványokkal, szárdarabokkal vagy gumókkal. Virágaik beporzása gyakran specializált, rovarok (különösen méhek és lepkék) vagy madarak végzik. A magok aprók és könnyűek, a szél terjeszti őket. A húsos terméseket állatok fogyaszthatják.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A havrancsféléknek jelentős dísznövényértékük van, számos fajukat népszerű szobanövényként termesztenek gyönyörű és hosszan virágzó virágaik miatt. Ökológiai szempontból fontos elemei a trópusi ökoszisztémáknak, táplálékot és élőhelyet biztosítva számos rovar- és madárfaj számára. 67. Kankalinfélék (Primulaceae)
Általános jellemzők és morfológia
A kankalinfélék (Primulaceae) egy család, amely főként lágyszárú növényeket foglal magában, de néhány cserje is tartozik ide. Kozmopolita elterjedésűek, de különösen gyakoriak az északi félteke mérsékelt övi és hűvösebb régióiban. Jellemzőjük a tőállású vagy átellenes vagy örvös állású, egyszerű levelek. Virágaik általában hímnősek, öttagúak (öt összenőtt sziromlevéllel, amelyek gyakran tölcsér vagy csésze alakúak) és öt porzóval, amelyek a sziromlevelek tövéhez nőnek hozzá. A termő felső állású magházból fejlődik, és toktermést hoz, amely sok apró magot tartalmaz, és fogakkal vagy fedővel nyílik. A virágok lehetnek magányosak vagy csoportos virágzatokban (ernyők, fürtök, fejecskék) nyílhatnak. Ide tartozik a kankalin (Primula), a ciklámen (Cyclamen), a lizinka (Lysimachia) és a tündérfürt (Hottonia).
Élőhely és elterjedés
A kankalinfélék rendkívül sokféle élőhelyhez alkalmazkodtak, megtalálhatóak a réteken, erdőkben, hegyi réteken, sziklás lejtőkön, mocsarakban és vizes élőhelyeken is.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan rizómákkal vagy gumókkal. Virágaik beporzása rovarok (különösen méhek és lepkék) végzik. A magok aprók és terjedésük sokféle lehet, a szél, a víz vagy a hangyák is szerepet játszhatnak.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A kankalinféléknek jelentős dísznövényértékük van, számos fajukat népszerű kerti és szobanövényként termesztenek gyönyörű és változatos színű virágaik miatt. Néhány fajuk gyógyászati célokra is használatos. Ökológiai szempontból fontos táplálékforrást jelenthetnek a beporzóknak.
