Általános jellemzők és morfológia
A sztiraxfélék (Styracaceae) egy kis család, amely főként trópusi és szubtrópusi elterjedésű fákat és cserjéket foglal magában. Jellemzőjük a szórt állású, egyszerű, ép szélű levelek, amelyek gyakran csillagszőrösek. Virágaik általában hímnősek, öttagúak (öt összenőtt sziromlevéllel, amelyek gyakran harang vagy cső alakúak) és tíz vagy kevesebb porzóval, amelyek a sziromlevelek tövéhez nőnek hozzá. A termő alsó állású vagy félig alsó állású magházból fejlődik, és toktermést vagy húsos csonthéjas termést hoz, amely kevés magot tartalmaz. A virágok gyakran illatosak és csoportos virágzatokban (fürtök, bugák) nyílnak. Ide tartozik a sztiraxfa (Styrax) és a hóvirágfa (Halesia).
Élőhely és elterjedés
A sztiraxfélék a trópusi és szubtrópusi régiókban a legelterjedtebbek, de néhány fajuk a mérsékelt öv melegebb részein is előfordul. Különböző erdőtípusokban és bozótosokban találhatók meg.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan dugványokkal. Virágaik beporzása rovarok (különösen méhek) végzik. A termések terjedését a madarak és más állatok segíthetik.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
Számos sztiraxfajt termesztenek dísznövényként illatos virágaik és dekoratív megjelenésük miatt. A sztiraxfa kérgéből gyantát (benzoint) nyernek, amelyet illatszerekben és gyógyászati célokra használnak. Ökológiai szempontból a virágok fontos nektárforrást jelentenek a beporzók számára, a termések pedig táplálékot nyújtanak a vadon élő állatoknak.
