Általános jellemzők és morfológia
A jégnövényfélék (Aizoaceae) egy nagy és változatos család, amely főként a déli és délnyugati Afrika száraz, sós vagy homokos területein elterjedt lágyszárú és pozsgás növényeket foglal magában. Leveleik húsosak, gyakran szembenállók, alakjuk a hengeresről a laposra változhat. Sok fajuk epidermiszsejtjeiben speciális hólyagsejtek találhatók, amelyek vizet tárolnak és csillogó megjelenést kölcsönöznek a növénynek (innen a „jégnövény” elnevezés). Virágaik feltűnőek lehetnek, sok, keskeny sziromszerű képződménnyel (amelyek valójában átalakult porzók) és sok porzóval. A termő alsó- vagy középső állású magházból fejlődik, és toktermést hoz, amely szárazon felnyílik és sok apró magot szór szét. Ide tartoznak a kövirózsákhoz hasonló megjelenésű Lithops (élő kövek) és a Carpobrotus (jégvirág).
Élőhely és elterjedés
A jégnövényfélék a száraz, sivatagos és félsivatagos területek, valamint a tengerparti dűnék és sziklás lejtők tipikus növényei. Kiválóan alkalmazkodtak a vízhiányos és gyakran sós körülményekhez.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal, valamint vegetatívan a hajtások vagy levelek gyökerezésével. Virágaik rovarbeporzásúak. A magok terjedését a szél vagy a víz segítheti. Sok fajuk CAM (Crassulacean Acid Metabolism) fotoszintézist végez a vízveszteség csökkentése érdekében.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
Számos jégnövényfélét termesztenek dísznövényként szukkulens gyűjteményekben és szárazságtűrő kertekben. A Carpobrotus edulis termése ehető, és a növényt talajmegkötésre is használják. Ökológiai szempontból fontos elemei a szárazföldi ökoszisztémáknak, táplálékot és élőhelyet biztosítva a sivatagi állatok számára.
