Általános jellemzők és morfológia
A keserűfűfélék (Polygonaceae) egy nagy család, amely lágyszárú növényeket, cserjéket és ritkán fákat foglal magában. Kozmopolita elterjedésűek, de különösen gyakoriak az északi félteke mérsékelt övi területein. Jellemzőjük a szórt vagy átellenes állású, egyszerű levelek és a jellegzetes, hártyás pálhakürtő (ochrea), amely a levélnyél és a szár találkozásánál található. Virágaik kicsik, általában öttagúak (öt lepellevelet tartalmaznak, amelyek gyakran sziromszerűek), és különböző virágzatokban (fürtök, bugák, fejecskék) nyílnak. A porzók száma változó, de gyakran megegyezik a lepellevelek számával vagy annál több. A termő felső állású magházból fejlődik, és egyetlen magot tartalmazó, háromélű vagy lencse alakú aszmagtermést hoz. Ide tartozik a keserűfű (Polygonum), a sóska (Rumex) és a rebarbara (Rheum).
Élőhely és elterjedés
A keserűfűfélék a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordulnak, beleértve a réteket, erdőket, vizes élőhelyeket, szántóföldeket és hegyvidéki területeket. Sok fajuk pionír növényként jelenik meg zavart területeken.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan rizómákkal vagy gyöktörzsekkel. Virágaik rovarbeporzásúak vagy szélbeporzásúak lehetnek. A magok terjedését a szél, a víz és az állatok segíthetik.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
Számos keserűfűfélét termesztenek élelmiszerként (pl. rebarbara, sóska, hajdina – Fagopyrum esculentum, bár ezt néha külön családba sorolják). Sok fajukat dísznövényként ültetik (pl. Persicaria fajok). Egyes fajok gyomnövényként jelenhetnek meg. Ökológiai szempontból fontos táplálékforrást jelenthetnek a beporzóknak és a magvakat fogyasztó állatoknak.
