Általános jellemzők és morfológia
A meliáfélék (Meliaceae) egy család, amely főként trópusi és szubtrópusi elterjedésű fákat és cserjéket foglal magában, de néhány lágyszárú növény is tartozik ide. Jellemzőjük a szórt vagy átellenes állású, gyakran összetett (szárnyasan vagy többszörösen összetett) levelek. Sok fajuk illatos. Virágaik általában hímnősek, sugaras szimmetriájúak, öttagúak (öt szabadon álló vagy összenőtt csészelevéllel és öt szabadon álló vagy összenőtt sziromlevéllel) és öt vagy tíz porzóval, amelyek a porzószálak összenövésével gyakran csövet alkotnak a bibeszál körül. A termő felső állású magházból fejlődik, és toktermést, bogyótermést vagy csonthéjas termést hoz, amely gyakran egy vagy néhány magot tartalmaz. A virágok általában bugákban vagy cymes virágzatokban nyílnak. Ide tartozik a kínai cédrus (Melia azedarach), a mahagóni (Swietenia mahagoni) és a szantálfa (Toona sinensis, korábban Cedrela sinensis).
Élőhely és elterjedés
A meliáfélék a trópusi és szubtrópusi erdőkben a legelterjedtebbek, de néhány fajuk a mérsékelt öv melegebb részein is előfordul.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan dugványokkal. Virágaik rovarbeporzásúak. A terméseket az állatok terjesztik.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A meliáféléknek jelentős gazdasági jelentőségük van. A mahagóni és a szantálfa értékes faanyagot szolgáltatnak. A kínai cédrust dísznövényként ültetik. Egyes fajokból rovarriasztó hatású anyagokat nyernek (pl. nimfa – Azadirachta indica). Ökológiai szempontból a virágok táplálékot nyújtanak a beporzóknak, a termések pedig a vadon élő állatoknak.
