Általános jellemzők és morfológia
A meténgfélék (Vincaceae) egy család, amely lágyszárú növényeket és fás szárú kúszónövényeket foglal magában. Korábban az Apocynaceae (télizöldfélék) családjának egy alcsaládjaként tartották számon. Jellemzőjük az átellenes állású, egyszerű, ép szélű levelek és a tejnedvet (latexet) tartalmazó hajtások. Virágaik általában hímnősek, öttagúak (öt összenőtt sziromlevéllel, amelyek gyakran tölcsér vagy kerék alakúak) és öt porzóval, amelyek a sziromlevelek tövéhez nőnek hozzá. A portokok gyakran a bibefejhez tapadnak. A termő felső állású magházból fejlődik, és tüszőtermést vagy bogyótermést hoz, amely sok magot tartalmazhat. A magok gyakran szőrösek vagy bóbitásak a szél általi terjedés elősegítésére. Ide tartozik a kis meténg (Vinca minor) és a nagy meténg (Vinca major).
Élőhely és elterjedés
A meténgfélék főként az északi félteke mérsékelt övi területein elterjedtek, de néhány fajuk a trópusokon is előfordul. Erdőkben, bozótosokban és sziklás lejtőkön találhatók meg.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan a földön kúszó hajtások gyökerezésével. Virágaik rovarbeporzásúak. A magok repítőszőrei segítik a szél általi terjedést.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A kis és nagy meténget népszerű talajtakaróként ültetik kertekben és parkokban. Alkaloidokat tartalmaznak, amelyeket a gyógyászatban is felhasználnak (pl. vinkrisztin, vinblasztin). Ökológiai szempontból a virágok táplálékot nyújtanak a beporzóknak.
