Általános jellemzők és morfológia
A szapotafélék (Sapotaceae) egy nagy család, amely főként trópusi és szubtrópusi elterjedésű örökzöld fákat és cserjéket foglal magában. Jellemzőjük a szórt állású, egyszerű, ép szélű, gyakran bőrszerű levelek és a tejnedvet (latexet) tartalmazó hajtások. Virágaik kicsik, általában hímnősek, öttagúak vagy hattagúak (öt vagy hat összenőtt sziromlevéllel és a sziromlevelek számával megegyező vagy annál több porzóval). A termő felső állású magházból fejlődik, és húsos bogyótermést hoz, amely gyakran egy vagy néhány nagy, kemény magot tartalmaz. A virágok magányosan vagy csoportos virágzatokban (fürtök, bugák) nyílnak a levélhónaljakban vagy a hajtásokon. Ide tartozik a szapota (Manilkara zapota), a sheavajfa (Vitellaria paradoxa) és a gutta-percha fa (Palaquium gutta).
Élőhely és elterjedés
A szapotafélék a trópusi és szubtrópusi régiókban a legelterjedtebbek, megtalálhatóak az alacsonyláti esőerdőktől a szárazabb erdőkig és a tengerparti területekig.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal. Virágaik rovarbeporzásúak vagy denevérek porozzák be őket. A húsos terméseket az állatok terjesztik.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
Számos szapotafajt termesztenek ehető gyümölcseikért (pl. szapota, csillaggyümölcs – Chrysophyllum cainito). A sheavajfa magjaiból értékes zsírt (sheavajat) nyernek, amelyet élelmiszerként és kozmetikumokban használnak. A gutta-percha fa tejnedvéből egykor szigetelőanyagot készítettek. A család számos faja értékes faanyagot szolgáltat. Ökológiai szempontból a virágok fontos nektárforrást jelentenek a beporzók számára, a húsos termések pedig táplálékot nyújtanak a vadon élő állatoknak.
