Általános jellemzők és morfológia
A pisztáciafélék (Anacardiaceae) egy család, amely fákat, cserjéket és fás szárú kúszónövényeket foglal magában. Főként trópusi és szubtrópusi elterjedésűek, de néhány fajuk a mérsékelt övben is előfordul. Jellemzőjük a szórt vagy átellenes állású, egyszerű vagy összetett (hármasan vagy szárnyasan összetett) levelek, amelyek gyakran gyantát tartalmaznak. Virágaik kicsik, általában egyneműek (a növények lehetnek egylakiak vagy kétlakiak), és fürtökben vagy bugákban nyílnak. A csészelevelek és a sziromlevelek száma általában háromtól ötig terjed. A porzók száma a sziromlevelek számával megegyezik vagy annál több. A termő felső állású magházból fejlődik, és húsos csonthéjas termést (bogyót vagy csonthéjas termést) hoz, amely gyakran gyantás vagy illóolajokat tartalmaz. Sok fajuk bőrirritáló anyagokat tartalmazhat. Ide tartozik a pisztácia (Pistacia vera), a mangó (Mangifera indica), a kesudió (Anacardium occidentale) és a mérges szömörce (Toxicodendron radicans).
Élőhely és elterjedés
A pisztáciafélék a trópusi és szubtrópusi erdőkben, szavannákon és száraz területeken a legelterjedtebbek. Sok fajukat termesztik.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan oltással vagy dugványokkal. Virágaik rovar- vagy szélbeporzásúak. A húsos terméseket az állatok terjesztik.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A pisztáciaféléknek jelentős gazdasági jelentőségük van. A pisztáciát és a kesudiót magjaikért termesztik. A mangó fontos gyümölcs a trópusi régiókban. Egyes fajok (pl. mérges szömörce) bőrirritáló hatásúak. Ökológiai szempontból a virágok táplálékot nyújtanak a beporzóknak, a termések pedig a vadon élő állatoknak.
