Általános jellemzők és morfológia
A Tisza- és álciprusfélék (Taxodiaceae) egy korábban önálló családként kezelt csoport volt, melynek nemzetségeit ma már többnyire a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába sorolják alcsaládként (Taxodioideae). Ide tartoznak olyan impozáns fák, mint a Sequoia sempervirens (óriás mamutfenyő), a Sequoiadendron giganteum (hegyi mamutfenyő), a Taxodium distichum (mocsárciprus) és a Metasequoia glyptostroboides (kínai mamutfenyő). Ezek a fák gyakran hatalmas méreteket érnek el, és hosszú életűek. Leveleik lehetnek tűszerűek vagy pikkelyszerűek, elrendeződésük fajtól függően változhat. Sok fajuk jellegzetessége a légzőgyökér (pneumatofóra) képzése mocsaras, vízben telített talajon.
Élőhely és elterjedés
A Taxodiaceae család fajai diszjunkt elterjedésűek, főként Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában honosak. Az óriás mamutfenyő Kalifornia partvidékének köderdőiben él, míg a hegyi mamutfenyő a Sierra Nevada hegység magasabb régióiban található meg. A mocsárciprus az Egyesült Államok délkeleti részének mocsaras, vízjárta területein honos, a kínai mamutfenyőt pedig Kínában fedezték fel újra a vadonban, miután sokáig kihaltnak hitték.
Szaporodás és életciklus
A Taxodiaceae család fajai egylakiak. Porzós (hím) tobozaik kicsik és számos pollent termelnek. A termős (női) tobozaik általában gömbölyűek vagy tojásdad alakúak, és érésük során fás szerkezetűvé válnak. A magok kicsik, gyakran szárnyasak, elősegítve a szél általi terjedést. A kínai mamutfenyő érdekessége, hogy lombhullató, tűlevelei ősszel vörösbarnára színeződnek és lehullanak.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A Taxodiaceae családba tartozó fák rendkívül értékes faanyagot szolgáltatnak, amelyet építészetben, bútorgyártásban és más célokra használnak. Hatalmas méretük és impozáns megjelenésük miatt sok fajukat dísznövényként is ültetik parkokban és arborétumokban. Ökológiai szempontból fontos szerepet játszanak az általuk alkotott erdőkben, élőhelyet biztosítva számos más faj számára. A mocsárciprus például kulcsfontosságú faj a déli mocsári ökoszisztémákban. A kínai mamutfenyő újra felfedezése pedig a botanikai természetvédelem egyik sikertörténete.
