Általános jellemzők és morfológia
Az áltiszafafélék (Cephalotaxaceae) egy kis tűlevelű növénycsalád, amely három nemzetséget foglal magában: a Cephalotaxus (áltiszafa), a Torreya (töreja) és az Amentotaxus. Ezek a cserjék vagy kis fák Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában honosak. Leveleik tűszerűek, de a valódi tiszafáktól (Taxaceae) eltérően általában átellenesen vagy örvösen állnak a hajtásokon. A levelek gyakran puha tapintásúak, és a fonákjukon két feltűnő légzőnyílás-csík található.
Élőhely és elterjedés
Az áltiszafafélék fajai mérsékelt övi erdőkben, hegyvidéki lejtőkön és szurdokokban fordulnak elő, gyakran árnyékos és nedves körülmények között. A Cephalotaxus nemzetség fajai Kelet-Ázsiában (Kína, Japán, Korea) a legelterjedtebbek, míg a Torreya fajok Észak-Amerikában (Kalifornia, Florida) és Kelet-Ázsiában honosak. Az Amentotaxus nemzetség Kína és Délkelet-Ázsia szűkebb területein található meg.
Szaporodás és életciklus
Az áltiszafafélék kétlakiak, vagyis a porzós (hím) és termős (női) virágok külön egyedeken fejlődnek. A porzós virágok aprók, gömbölyűek vagy megnyúltak, és a levelek hónaljában csoportosan helyezkednek el. A termős virágok magányosan vagy párosával jelennek meg, és egyetlen magkezdeményt tartalmaznak. A megtermékenyítést követően a magot egy húsos, borítószerű képződmény (arillus) veszi körül, amely éréskor gyakran színes (pl. piros vagy lila) és vonzó lehet az állatok számára, akik a magok terjesztésében segítenek. A valódi toboz szerkezet hiányzik.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
Az áltiszafaféléknek ökológiai jelentőségük van az általuk alkotott erdőkben. Néhány fajukat dísznövényként is ültetik kertekben és parkokban, különösen szép lombozatuk miatt. Egyes Cephalotaxus fajokból rákellenes hatású vegyületeket izoláltak, ami gyógyszerészeti kutatásokhoz vezetett. A Torreya californica magja ehető, bár nem széles körben fogyasztják. A család fajai általában lassan növekednek, és érzékenyek lehetnek az élőhelyük elvesztésére.
