Általános jellemzők és morfológia
A tiszafafélék (Taxaceae) egy kis tűlevelű növénycsalád, amely hat nemzetséget foglal magában, a legismertebb közülük a Taxus (tiszafa). Ezek a cserjék vagy kis fák az északi félteke mérsékelt övi területein honosak, de néhány fajuk a trópusokon is előfordul. Leveleik tűszerűek, laposak, lándzsásak, és spirálisan, de gyakran kétoldalúan elrendeződnek a hajtásokon, így fésűszerű megjelenést kölcsönöznek. A levelek fonákján gyakran halványabb zöld csík található.
Élőhely és elterjedés
A tiszafafélék fajai változatos erdőtípusokban fordulnak elő, beleértve a lombhullató és tűlevelű erdőket, a hegyvidéki lejtőket és a szurdokokat, gyakran árnyékos és nedves körülmények között. A Taxus nemzetség fajai Európában (Taxus baccata), Észak-Amerikában (Taxus canadensis, Taxus brevifolia) és Ázsiában (számos faj) elterjedtek. A többi nemzetség (pl. Amentotaxus, Pseudotaxus) elterjedése korlátozottabb.
Szaporodás és életciklus
A tiszafafélék általában kétlakiak. A porzós (hím) virágok aprók, gömbölyűek és a levelek hónaljában lógnak, sok pollent termelve. A termős (női) virágok magányosan fejlődnek a hajtások csúcsán, és egyetlen magkezdeményt tartalmaznak. A megtermékenyítést követően a magot egy húsos, élénk színű (általában piros), csészeszerű képződmény, az úgynevezett arillus veszi körül. Az arillus édes és vonzó a madarak számára, akik a magok terjesztésében fontos szerepet játszanak. A tiszafa minden része (a mag kivételével) mérgező taxánokat tartalmaz.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A tiszafaféléknek ökológiai jelentőségük van az erdők aljnövényzetében és a madarak táplálékforrásaként. A Taxus baccata-t régóta ültetik dísznövényként kertekben és temetőkben, jól tűri a metszést, ezért sövények és formára nyírt növények készítésére is alkalmas. A Taxus brevifolia kérgéből izolálták a taxolt, egy fontos rákellenes gyógyszert, ami jelentősen megnövelte a faj iránti érdeklődést és a természetvédelmi erőfeszítéseket. A tiszafák lassan növekednek és hosszú életűek lehetnek.
