Ernyősvirágzatúak (Apiaceae vagy Umbelliferae)

Általános jellemzők és morfológia

Az ernyősvirágzatúak (Apiaceae vagy Umbelliferae) egy nagy és könnyen felismerhető család, amely főként lágyszárú növényeket foglal magában, de néhány cserje is tartozik ide. Kozmopolita elterjedésűek. Jellemzőjük a szórt állású, gyakran szeldelt vagy összetett levelek és a jellegzetes ernyős virágzat, amelyben a virágok egy közös pontból induló virágzati szárakon ülnek. Az ernyők gyakran összetettek, azaz több kisebb ernyőből állnak. A virágok kicsik, általában öttagúak (öt sziromlevelet és öt porzót tartalmaznak), a csészelevelek redukálódtak vagy hiányoznak. A termő alsó állású magházból fejlődik, és kettős aszmagtermést hoz, amely két egymással összenőtt terméskéből áll, és éréskor két egysejtű termésre válik szét. Sok fajuk illóolajokat tartalmaz, amelyek jellegzetes illatot kölcsönöznek nekik. Ide tartozik a sárgarépa (Daucus carota), a petrezselyem (Petroselinum crispum), a kapor (Anethum graveolens), a kömény (Carum carvi), az ánizs (Pimpinella anisum) és a mérges ádáz (Conium maculatum).

Élőhely és elterjedés

Az ernyősvirágzatúak a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordulnak, beleértve a réteket, erdőket, vizes élőhelyeket és hegyvidéki területeket. Sok fajukat termesztik.

Szaporodás és életciklus

Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan gyöktörzsekkel. Virágaik rovarbeporzásúak. A termések terjedése változatos, gyakran a szél vagy az állatok segítik.

Gazdasági és ökológiai jelentőség

Számos ernyősvirágzatút termesztenek fűszernövényként (pl. petrezselyem, kapor, kömény, ánizs), zöldségként (pl. sárgarépa, paszternák, zeller) és illóolajokért. Egyes fajok erősen mérgezőek. Ökológiai szempontból fontos táplálékforrást jelenthetnek a beporzóknak.