Általános jellemzők és morfológia
A szilfafélék (Ulmaceae) egy család, amely lombhullató fákat és cserjéket foglal magában. Főként az északi félteke mérsékelt övi területein elterjedtek. Jellemzőjük a szórt állású, egyszerű, gyakran aszimmetrikus alapú és fogazott szélű levelek. Virágaik kicsik, hímnősek vagy egyneműek (a növények lehetnek egylakiak vagy kétlakiak), és laza csomókban vagy fürtökben nyílnak a levélhónaljakban. A virágtakaró általában négy-nyolc lebenyű. A porzók száma megegyezik a lebenyek számával vagy kétszer annyi. A termő felső állású magházból fejlődik, és szárnyas makktermést (szamara) vagy csonthéjas termést hoz, amely egyetlen magot tartalmaz. Ide tartozik a szil (Ulmus) és a ostorfa (Celtis, amelyet néha külön családba, a Celtidaceae-be sorolnak).
Élőhely és elterjedés
A szilfafélék különböző erdőtípusokban, vízpartokon és hegyvidéki területeken fordulnak elő. A szilek fontos elemei voltak a mérsékelt övi erdőknek, de sok fajukat megtizedelte a szilfavész.
Szaporodás és életciklus
Szaporodásuk történhet magokkal és vegetatívan gyökérsarjakkal. Virágaik szélbeporzásúak. A szárnyas makkterméseket a szél terjeszti.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
A szileket egykor értékes faanyagukért ültették, de a szilfavész jelentősen csökkentette állományukat. Néhány fajukat még mindig dísznövényként használnak. Az ostorfát néhol árnyékot adó fának ültetik. Ökológiai szempontból a virágok táplálékot nyújtanak a beporzóknak (bár a szélbeporzás gyakoribb), a termések pedig a madaraknak és más állatoknak. **98. Ezüstfa-félék (Elaeagnaceae) – ismétlés, korábban már szerepelt ** Mivel az „Ezüstfa-félék” már a 94. pontban részletesen leírásra került (ugyanaz a család, mint az Olajfűfafélék), itt nem ismétlem meg a leírást. Ha szeretnél helyette egy másik növéncsaládról olvasni, kérlek, add meg a nevét!
